Görögkatolikus Egyház
2017. április 11. kedd, 00:00

 Nagyböjt

Minden keresztény család tudja, hogy húsvét előtt böjtölni és gyónni kell. Ennek folytán felmerülnek bizonyos kérdések, amelyekre gyakran nem is tudjuk a választ. Például: hogyan böjtöljünk és miért? Mit tegyünk, ha minden igyekezetünk ellenére nem tudjuk betartani, mert tőlünk független körülmények (munka, ismerethiány, stb.) akadályoznak? Mint lelkiatya igyekszem segítséget nyújtani ebben a nem könnyű lelki kérdésben.

Tehát, mi is a böjt? Testi és emberi vágyaink megfékezése, mert ezekkel vétkezünk. És a bűn testi és szellemi halálhoz vezet. Falánkság, szabadosság, iszákosság és más bűnök, melyek testünket pusztítják - ezek a testi bűnök. Lelkünk halálát pedig az önteltség, képmutatás, düh, restség és hasonló vétkek okozzák. Azonban a testi és a lelki bűnök összefonódnak, egyik vonzza a másikat. Egyik példája ennek Káin és Ábel története. Káin irigységből öli meg testvérét. A lélek bűne okozza a test bűnét.

Szóval milyen legyen a böjt? Kezdetnek vegyük elő az egyházi naptárunkat. Kezdjük magával a böjtre való felkészüléssel, amely a vámos és a farizeus hetével kezdődik. A vámos példáját követve nekünk is be kell vallanunk Isten és magunk előtt minden bűnünket és hiányosságunkat. Készen kell állnunk a bocsánatkérésre és megbocsátásra, nem pedig hivalkodni a jótetteinkkel és elítélni embertársainkat, ahogy ezt a farizeus tette. A következő hét a tékozló fiú hete. Az apa, aki az égi Atya jelképe, megbocsát és visszafogadja eltévelyedett fiát, aki pedig a bűnös jelképe. A másik fia ellenben nem tudja elfogadni és megérteni atyja irgalmas cselekedetét és szót is emel ellene. Húshagyó hét: az Evangélium leírja a Utolsó Ítéletet, milyen tettek vezetnek a Mennybe, melyek a pokol örök tüzébe. A vajhagyó vagy engesztelő hét az evangélium szerint arra tanít, hogy ha mi is megbocsátunk a hozzánk közelieknek, mi is bocsánatot nyerünk Égi Atyánknál, és fordítva: ha nem bocsátunk meg tiszta szívből, a mi bűneink sem nyernek bocsánatot. Azt mondhatjuk, hogy a felkészülés heteinek értelme az őszinte beismerés és a bűnbánat, hogy képesek legyünk megbocsátani mások és magunk vétkeit. Észrevehetjük, hogy ezekben az evangéliumokban nem találunk egy szót sem az állati ételek fogyasztásáról vagy annak tilalmáról. Felmerül a kérdés: miért? Mert a test „elnémítása” az ételek megvonásával csak eszköz és nem a cél. A cél a lélek tökéletessé tétele a test „elnémítása” és a vágyak uralása által létrejövő csendben. A böjt ezért mindig is egyéni. Mert minden ember más célokat tűz ki maga elé, elérésükhöz pedig a lelki pásztor adhatja a legtöbb segítséget. Elsősorban azonban az embernek önmagának kell számot vetnie lelkéről, és a feltárt hiányosságok kijavítását tűzni ki célnak.

Összegezve: a Húsvét előtti felkészítő evangéliumok és a húsvéti evangéliumok a tökéletesedés két módját kínálják. Az első az ima, azaz Istennel való beszélgetés, amelyben az élőkért és a holtakért könyörgünk. Az élőkért szóló imákban nemcsak a jótevőinkért és a rokonokért imádkozunk, hanem ellenségeinkért és a bűnösök megtéréséért is. Az elhunytakért való imáknak a böjt idején a Hramotás szombatok vannak szentelve, amikor is az eltávozott rokonok lelkéért imádkozunk. A másik út pedig a jó cselekedetek gyakorlása. Nemcsak anyagi, hanem lelki téren is. Vagyis betegeket látogatunk meg, vigasztalunk, elesetteket nyugtatunk csendes szóval. A böjt magasztos befejezése pedig a gyónás, amit megelőz az önvizsgálat, lelki tükör, azaz megvizsgáljuk tetteinket. Megbánjuk bűneinket. Azonban két bűnbánat létezik: a csak névleges és a teljes. A névleges, nem teljes megbánást azért tesszük, hogy úgymond pokolra ne kerüljünk. Az igazi bűnbánat pedig vétkeink teljes megismerése utáni megbánás szerető Urunk színe előtt. Ennek a legjobb ideje a Nagyhét, mikor érezhetjük, „átélhetjük” Krisztus áldozatát.

Befejezésül kívánom, hogy e böjt alatt mindenki érje el lelki céljait, gyónásában pedig élje meg a bűnbánatot a Dicsőséges Feltámadás előtt!

Tivadar Mihály görögkatolikus áldozópap