|
Jeles ünnepeink 1
Január 6. Vízkereszt
Az anyaszentegyház egyik legősibb ünnepe, melyet Teofániának, vagy, Úr jelenés ünnepének nevezünk. Az ünnep bibliai alapjait Szent Máté, Szent Márt és Szent Lukács evangélisták részletes pontossággal leírták. Szent János evangélista a keresztelés tényének bizonyítását Keresztelő Szent János ajkára adja: „Én láttam a Szentlelket, amint galamb alakjában leszállt rá a mennyből, s rajta is maradt”. Jn 1, 32.
Jézus Krisztus a bűnbánati keresztség felvételével sorsközösséget vállalt a bűnös emberrel. A keresztség szentségének megalapításával pedig segítséget nyújtott nekünk, hogy a bűnbánat által visszatérjünk Őáltala a Mennyei Atyához. Ünneplésünket előkészíti az éjszakai zsolozsma, a böjt, az ünnepi Szent Liturgia, valamint a jeles liturgikus esemény a vízszentelés. Anyaszentegyházunkat nyomorgató nehéz időkben a vízszentelést is a templom falai közé kényszerítették. Ma papjaink a szabadtérben és ősi szokásaink szerint a folyóvizeknél szenteleik meg a vizeket. A családok kérésére a lakóházak megszentelésére is az ünnep nyolcadában kerül sor. A lakóházak megszentelésekor az épület olyan istentiszteleti hellyé változik, ahol a családok élik a maguk békességes és Istennek tetsző életüket.
Az ünnep tropárja: A Jordánban való kereszteltetésedkor Urunk, kijelentetett nékünk a Szentháromság imádtatása, mert az Atyának szózata bizonyságot tőn rólad, kedves Fiának nevezvén Téged, a Szentlélek pedig galamb képében megerősíté a szózat csalhatatlanságát. Ki megjelentél és a világot megvilágosítottad, Krisztus Istenünk dicsőség néked!
1578
Jeles ünnepeink 2
Február 2. Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe
Az ünnep színes, eseményekben gazdag leírását Szent Lukács evangéliumában olvashatjuk, LK 2,22-40. A történetet a törvényre való hivatkozással a Jeruzsálemi templomba helyezi. A templom csendes, az ott lévő jelentéktelennek tűnő emberek személye nagy jelentőséggel bírókká vállnak.
A negyvennapos gyermek Jézust szülei, - József és Mária, - elviszik a Betlehemtől nem messze lévő Jeruzsálemi templomba. Itt az imádság csendes szolgálatát végző, korban már nagyon előre haladott Simeon nevű főpap és a nyolcvannégy esztendős Anna. A Gyermek Jézus találkozásával életük új hívatását kapták meg. Prófétáltak. Vagyis előre elmondták, hirdették Jézus Krisztus papi, prófétai és megváltói küldetését. Ezen az ünnepen gyertyákat szenteltetünk meg az istentiszteletek alatt, melyeket templomainkban oltárainkon való elégetésre, világítására ajánlunk fel, vagy lakóházainkban megszentelt használati eszközként van jelen, mely emlékeztet bennünket a krisztusi világosságra.
Az ünnep nyolcadában emlékezünk meg a hivatásbeli állapotokról is. Kérve az Isten Szentlelkét, hogy küldjön elkötelezett papi és szerzetesi hivatásokat, akik állandó imáikkal kérnek az Istentől a világnak békességet, egészséget és üdvösséget az emberiségnek.
Megemlékezünk az idős és öregkorú embertársainkról, akik az életük során megfáradva várják életük elbocsátását ebből a világból az örökkévalóba.
Az ünnepi imádságaiból: Jézus, ki magad tartod kezeidben ifjú és idős papjaidat, tartsd őket szent kezedben, életükben és haláluk után. Jézus, lelki örömben részesítsd azokat, kik találkoznak veled! /Akathisztosz az Úr bemutatásáról. 6. ikosz./
Simeon éneke: Most bocsásd el Uram, a Te szolgádat, a Te igéd szerint békességben. Mert látták szemeim a Tőled küldött Üdvözítőt, kit rendeltél minden néped színe elé, világosságul a pogányok megvilágosítására és dicsőségül a te népednek, Izraelnek!
1950
|
