Ruszin Nemzeti Ünnepek
2017. július 24. hétfő, 00:00
Ruszin Nemzeti Ünnep
Budapest, 2017. május 21.
Egy tavaszi verőfényes vasárnap déli 12 órakor megszólaltak a harangok a Budapest Rózsák terei görögkatolikus templom tornyában. A templomot már megtöltötték a Miskolc és környéke, Edelény, Múcsony, Abod, Vámosújfalu és más borsodi, valamint debreceni és szabolcsi ruszin önkormányzatok képviselői. A világhírű Szent Efrém Férfikar csodálatos dallamokkal hirdette Isten dicsőségét a karzatról. Az ünnepi Szent Liturgiát Főtisztelendő dr. Orosz Atanáz, a Miskolci Egyházmegye püspöke celebrálta Tivadar Mihály és Szónoczky János Mihály görögkatolikus papok, valamint Salai Szabolcs és Lőrinczi Róbert diakónusok segédletével. Tanításában a vak meggyógyításának evangéliumi üzenetéhez kapcsolódóan a mindennapi dolgok meglátására, mások megsegítésére, Isten titkainak meglátására és felismerésére buzdított.
 
A Szent Liturgiát követően a Néprajzi Múzeum adott helyet további programjainknak. A ruszin himnusz eléneklése után Kramarenkó Viktor, az Országos Ruszin Önkormányzat elnöke köszöntötte közösségünk tagjait. Ezután következett Tircsi Richárd, az EMMI Nemzetiségi és Civil Társadalmi Kapcsolatokért Felelős Helyettes Államtitkárság főosztályvezetőjének köszöntője. Az ünnepet jelenlétével megtisztelte  Giricz Vera, az Országgyűlés ruszin nemzetiségi szószólója, Dr. Török Tamás, az Alapvető Jogok Biztosa Hivatalának titkárságvezetője, Iváncsó Róbert, a Munkácsi Városi Tanács képviselője, bizottsági elnök, a ruszin önkormányzatok, a civil szervezetek elnökei és képviselői.
 
A kulturális műsorban a Múcsonyi Kalász László Általános Iskola tanulói (igazgató Rakaczki Mária, betanító tanárok Borbélyné Béres Enikő és Jónás Sándor) ruszin dalokat, énekeket és verseket adtak elő. Gratulálunk és további sikereket kívánunk!  Az ünnep kulturális részét a „Rusznaki” népi zenekar vidám műsora zárta.
 
A Néprajzi Múzeum gyönyörű freskói, díszítései elkápráztattak bennünket, a néprajzi kiállítás megtekintése pedig sok gyermekkori élményt hozott elő az emlékezetünkből. A program közös étkezéssel és baráti beszélgetéssel ért véget.
 
Szónoczky János Mihály
 
 
Kramarenko Viktor, az Országos Ruszin Önkormányzat elnökének ünnepi beszéde
 
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
 
 Engedjék meg, hogy megkülönböztető tisztelettel és szeretettel köszöntsem főtisztelendő Dr. Orosz Atanázt, a Miskolci Görögkatolikus Egyházmegye püspökét, Tircsi Richárdot, az  EMMI  főosztályvezetőjét, Giricz Verát, az Országgyűlés ruszin nemzetiségi szószólóját, Dr. Lyavinecz Sztyepánt, a Ruszin Világkongresszus elnökét, Iváncsó Róbertet, a Munkácsi Városi Tanács képviselőjét, bizottsági elnököt, a ruszin nemzetiségi önkormányzatok megjelent elnökeit, képviselőit és a mai ünnepre érkezett vendégeket.
 
 Országos elnökként harmadik alkalommal állok Önök előtt nemzeti ünnepünkön, az előbbi években világossá tettem, hogy milyen elvek, értékek révén szeretném e tisztséget gyakorolni. Most pedig kötelességemnek tartom, hogy beszámoljak, mit sikerült megvalósítani abból, amit akkor ígértem. Tavaly május 1-től a Hodinka Antal Ruszin Tudományos-kutató Intézet az Országos Ruszin Önkormányzat székházában működik. Volt egy ígéretem, hogy a Magyarországon használt 3 nyelvjárást felhasználva kiadjuk a Magyar ruszin és a Helyesírási szótárt. Örömmel értesítem, tudatom a közösséggel, hogy a szótárak digitális formában elkészültek, a nyár folyamán nyomdába kerülnek. Az Udvari István Magyarországi Ruszinok Könyvtárát sikerült egy hagyatékból olyan ritka magyar és ruszin nyelvű kötetekkel bővíteni, amelyek még az antikváriumban sem kaphatók. A könyvtár látogatók száma is megtöbbszöröződött. A Fedinecz Atanáz Magyarországi Ruszinok Közhasznú Muzeális Gyűjteménye és Kiállítóhelye a névadója hagyatékának és a felajánlásoknak köszönhetően jelentősen gyarapodott. Kezdeményezésünkre egyre több csoport jelentkezik be a távolabb eső településekről hétvégi tárlat megtekintésére, az intézmények vezetőivel és a munkatársakkal a jövőben is sok szeretettel várjuk őket. A Ruszin Világ, a magyarországi ruszinok közéleti, tájékoztató lapunkban és az ORÖ honlapján folyamatosan tájékoztatjuk közösségünket, az önkormányzatunk aktuális pályázatairól, rendezvényeiről és híreiről. Az előző évekhez képest idén még több diákot sikerült tanulmányi ösztöndíjban részesíteni. 
 
Tisztelt ünneplő közönség! Járva az országot, megismerve a területeken és településeken működő ruszin önkormányzat elnökeit képviselői és az ő munkájukat segítő embereket a mindennapi élet legkülönbözőbb területein becsületben helytálló honfitársként ismertem meg legtöbbjüket. Több olyan önkormányzat van, akit úgy látom, hogy 100%-ra teljesítenek. Szeretném megdicsérni a Múcsonyi Kalász László Általános Iskola jelenlévő vezetőit, a ruszin nyelv és ének tanárait, akik néhány hónappal ezelőtt önként fölajánlották a mai ünnepségünk lebonyolításában való segítséget és szerették volna bemutatni azt az érdemi munkát, amit végeztek és aminek tanúi lehetnek Önök is a mai nap folyamán. Ezen kívül nem maradhat ki a dicséretből Bán Marcsika és Annuska, akik áprilisban Sárospatakon a II. Rákóczi fejedelem szobránál, a nagy létszámú ruszin közösség előtt kíséret nélkül elénekelték a ruszin himnuszt
 
A hitünk, a hagyományaink és a kultúránk megőrzése mellett már többször hangsúlyoztam, hogy anyanyelvünk megőrzése van a legnagyobb veszélyben. A magyar kormánytól minden segítséget megkapunk, és több helyen élnek is vele, hogy akár játékos formában a gyerekek, vagy népdalkörben a felnőttek gyakorolják, és tanulják a nyelvet. Köszönöm mindenkinek, aki eljött a közös nemzeti ünnepünkre. Igyekeztünk idén is egy olyan impozáns helyet választani fővárosunk szívében, a Néprajzi Múzeumot, ahol az ünneplés után tárlat megtekintésére is
van lehetőség. Jó időtöltést kívánok a nap további részéhez. 
 
Isten tartsa meg Önöket!
Fordította: Janger Bt.
 
 
 
Tircsi Richárd, az EMMI Egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkárság főosztályvezetőjének köszöntője
 
Tisztelettel köszöntöm a hallgatóságot a Ruszin Nemzeti Ünnep Alkalmából!
 
Azon a helyen rendezik meg most ezt a szép eseményt, ahol a legtöbb tudás halmozódott fel a magyarok és a velük élő hazai és kárpát-medencei nemzetiségekről, ahol jól tudják, milyen fontos a közösség és a benne élő ember. A mai nap a ruszin emberekről, a hazai ruszin nemzetiségi közösségről beszélünk, Önöket ünnepeljük. 
A ruszin vagy rutén nép történetét a történelmi viharok során megszámlálhatatlan külső esemény alakította. Jelenlegi szülőföldjüket és a Kárpátok vonulatait a magyar honfoglalással közel egy időben, a IX. században már lakták, ugyanakkor őseik egyes feltételezések szerint már a népvándorlás korában, az V-VI. században megérkeztek e területre. A XIII. századtól számított betelepítésükben szerepet játszottak a kenézek és soltészek, akik révén szorgalmas földművelő és állattenyésztő nép telepedett meg a Keleti-Kárpátokban. Az államalakulatok „jöttek-mentek” felettük, de ők mindig maradtak. Sosem volt tartósan önálló anyaországuk, társadalmuk is jobbára egynemű volt, az egyetlen állandóságot és biztonságot életükben a szülőföld és a görögkatolikus egyház összefogó ereje jelentette. Azonban az elmúlt három évszázadban megerősödő öntudatuk, gazdag kulturális és vallási hagyományaik, a magyar önrendelkezés számára sorsdöntő szabadságharcokban tanúsított bátorságuk bizonyította, hogy a mindenkori Magyarország számíthat rájuk, nemzetünk fontos és hűséges alapkövei.
 
A magyarországi ruszinok nemzeti ünnepe május 22-éhez, a Rákóczi-féle szabadságharc kezdetéhez kötődik. A ruszinok lakta Beregszászon bontott ugyanis zászlót Esze Tamás 1703-ban ezen a napon, és vette kezdetét a török kiűzése utáni első fontos eseménysorozat, mely a modernkori magyarság önálló nemzetté válásának létjogosultságára hívta fel a világ figyelmét. II. Rákóczi Ferenc hadi sikereiből kivették részüket a Kárpátok keleti karéján élő ruszinok is, akik között szép számmal harcoltak ruszin földművesek is. A túlélők közül sokak sorsa is a fejedelemhez hasonlóan a bujdosás lett, vagy a helyben maradóké az elnyomás. 
 
A történelem viharai azonban csak megerősítették a hitét a Kárpátok lankáin élő síkföldi dolisnyákoknak, és a bérceken lakó lemkó, bojkó és hucul ruszinoknak abban, hogy nyelvük és vallásuk gyakorlásával kultúrájuk kivirágozhat, népük megerősödhet. A XIX. századi nemzeti ébredés is a nyelv és az irodalom termékeny táptalajából táplálkozott, melyet Alexander Duchnovics és Adolf Dobrjanszkij neve fémjelez. A kor politikai eseményei és a nemzetiségi autonómia pozitív hozadékait mérlegelni képes belátás azonban a XIX-XX. század fordulóján még hiányzott. Nagyobb baj azonban a ruszinok szemszögéből, hogy bár a gazdasági fejlődés világszínvonalú volt, az egyre népesebb ruszinok között a nyomor nem szűnt meg. A sajnálatos folyamat végeredménye a tömeges elvándorlás, mely csak Amerikára vetítve közel negyedmillió ruszin betelepülését jelentette. De ne feledkezzünk meg a Monarchia más területeire, például Bácskába a jobb élet reményében beköltözőkről sem.          
 
Az I. világháborút követően a méltán megérdemelt önrendelkezést Ruszka Krajna autonóm terület lakossága csak alig egy évig élhette meg; az 1919-es Saint Denis-i Szerződés a frissen életre hívott Csehszlovákiának ajándékozta Kárpátalját annak népével együtt, míg a történelmi osztrák-magyar duális államrendszer ezzel kimúlt. De e kérészéletű autonómia alatt is virágzott a kultúra, létrejött a Kárpátaljai Tudományos Társaság, mely a tájegység mellett az itt élő ruszinok kulturális értékeit és érdekeit volt hivatott megvédeni.  A II. világháború borzalmai után az azt követő szovjet befolyás alatt sínylődő Csehszlovákia, Lengyelország és maga Ukrajna is többszörös lakosságcserével zilálta szét az egykor legalább területi alapon egységes ruszin közösséget, egyházaikat felekezeteikkel együtt szétverték. Az egyszerű ember szívósságát azonban nem tudták legyőzni: az áttelepített ruszinok évekkel később elérték, hogy visszatelepülhessenek szülőhelyükre, és sokan a korábbi lakóházaikat is visszavásárolhatták. 
 
Az 1989-es fordulat, majd az azt követő „harmadik ruszin nemzeti ébredés” lassú, de biztos teret nyitott a nemzetiségi politizálásnak és a kulturális autonómiatörekvéseknek. Az 1991-ben először megszervezett Ruszin Világkongresszus azóta kétévente és mindig más országban kerül megrendezésre, jelképezve azt az összetartozást, amelyet nyelvük és kultúrájuk alapoz meg.
 
A XX. század viszontagságai területileg szétszakították ugyan a ruszinok koherens évszázados közösségét, de az utódállamokban továbbra is kitartanak szülőföldjük mellett. A hazánkban élők egyre öntudatosabban építik közösségüket az egyre növekvő anyagi és erkölcsi támogatás révén, melyet államunktól kapnak. Újságot szerkesztenek, tankönyvet adnak ki, iskolát tartanak fenn. 2014-től nemzetiségeink a magyar Parlamentbe önálló képviseleti intézményként szószólókat küldhetnek, akik törvényeket kezdeményezhetnek és rálátásuk, befolyásuk van a nemzetiségi politikára is. Reméljük, hogy a folyamatosan növekvő támogatással összhangban a közösség megmarad, identitásuk erősödni tud, kultúrájuk tovább fejlődik, oktatásuk kiterjedtebbé válik.  
Akkor nyugodtan idézhetjük majd Morus Szent Tamás szavait: „ … a hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadása.” Tiszta szívből kívánom, hogy ezt a lobogó lángot még nagyon sokáig adhassák tovább az eljövendő ruszin generációk tagjainak!
Köszönöm, hogy meghallgattak!